Házunk előélete

Évek óta arról álmodoztunk, hogy lesz kertünk, a kisbusznak garázs, a szerszámoknak műhely, és mindannyiunknak tér mókuskálni.
Nagy lakásokat néztünk, majdnem vettünk egy gyár részt és láttunk jópár béna házat.

Volt egy határ amin belül kerestünk. 
Árban is, de a belvárostól való kerékpáros távolság volt a döntő.

Ehhez képest jóval messzebb egy nem annyira ígéretes hirdetés háza lett AZ!

A hirdetésben egyedül az volt kiemelve, hogy a villanegyedben van. 
De például azt halványan sem említette a közvetítő, hogy ez egy több mint 100 éves MŰTEREMHÁZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Biztosan kevesen kapták volna fel a fejüket erre a lényegtelen részletre. 

 

20 percet sem sikerült eltölteni a házban, amikor váratlanul el kellet rohanjunk, de még az utcából sem értünk ki amikor árajánlatot tettünk. 
 A ház, meg a gazdái is akartak minket, szépen egyértelműen ment a dolog.

Aztán hullámvölgy.... az imádott lakásból kiköltözés, albérlet, és beszarás, hogy mit fogok én Rákospalotán keresni.

Egy hónap telt el a szerződés és a ház tényleges átvétele közt, ezalatt az idő alatt beleástam magam Rákospalota és Újpest történetébe.
Kezdem megismerni, megkedvelni.

Ha valakit érdekel itt egy tökjó link a környékről.
a palotabarát

Még kutatom, hogy ki építette, de a 30'-as évektől  Kocsis András szobrászművész dolgozott és élt itt feleségével, és lányával Kocsis Máriával, aki később díszlettervező lett.
Kocsis András, Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, és rövid időn belül munkatársa volt.

Kaptunk régi képeket, azokból mutatok most:

1939-ben a mostani nappalink még így...

Emléktábla avató 2005.

emléktábla avató buli

Helikon és Mikszáth a télikertben...