Teljesen ártatlanul kimentem a konyhába sütni valamit. Aztán ott találtam magam négy órával később ezzel itt....
Ebéd sehol, család nem mer beszólni, de van egy félkész papírmasé szobor a konyhaasztalon.
Persze szemezgettem egy ideje , nézegettem milyen jó is volna nekünk a tv fölé egy unikornis trófea, de annyi hülyeségen gondolkodom, nem hittem volna, hogy pont ez fog testet ölteni.
Galina nagylelkűen / és kevés rábeszélés hatására / rendelkezésemre bocsájtott egy hiteles unikornist, amiről leshettem.
Rengeteg papírgombócot gyúrtam, aztán betekertem nagyobb újságpapírba, majd kötéllel alakítottam.
Sűrű tapétaragasztóval bekent papírdarabokkal ragasztottam telibe.
Tapétaragasztós papírtörlővel csináltam a részleteket, mint orrluk, meg szem.. ilyesmiket.
Jó puha papír, de nem foszlik, tök jól formázható anyag lesz.
Szarv meg fülek |
Papírpéppel is rámentem,.
Minek, arra nem tudnék magyarázatot adni, csak, hogy kipróbáljam ezt is.
Aztán mikor három nap múlva végre a rengeteg papírpép is kiszárad, lefestettem.
Akár itt is abbahagyhattam volna, de kíváncsi voltam lehet e glettelni, lesz e sima, megúszom e a repedezést.
Mestertapasz.
Egyenlőre nem reped.
Nem lett nehezebb sem ...... viszont durva függőséget okoz.
Gletteltem csiszoltam, kicsit faragtam... aztán elmentem mellette megint kentem rá kis glettet,
aztán kicsit lefaragtam itt-ott...és ezt vagy két hétig.
Aztán jött a húgom, meglátta, és szóvá tette, hogy miért nem csavart a szarva...
Ja, bocs! Tényleg!
végül gyorsan lefestettem, és felraktam a szekrény tetejére ne tudjak hozzányúlni.
....a rengeteg csiszolgatás közben jutott egy pici a fényképezőgép optikájába is...
úgyhogy rendes vége fotó most nem készült.
:)